Időközönként mégis megpróbálom a majdnem lehetetlent és rittyentek valami újat. Ezúttal is pont ezt tettem és megalkottam egy szerintem gusztusos fogást.

A sült lazacot jól elkészíteni nem a legkönnyebb feladat. Alulkészíteni nem, csak túlkészíteni lehet. Könnyen kiszárad, ha tovább sül a kelleténél.
Akkor jó, ha a lazac eredeti, élénk színe egy sávban megmarad a szelet közepén. 
Az igazán finom lazac sütésekor tehát nem az a kérdés, hogy meddig süssük ahhoz, hogy átsüljön, hanem hogy meddig süssük ahhoz, hogy ki ne száradjon.

A halszeletet serpenyőben és sütőben is sütöttem egymást követően. Előbbiben 2-2 percig, vajon, mindkét oldalát, a közepesnél egy kicsit magasabb hőfokon (9 fokozatú indukciós lapon 7-es fokozat), majd utána 180 °C fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel 8 percig továbbsütöttem.

Azt mondják, hogy a hal legjobb barátja a citrom, így erre az alkalomra száműztem az egyetlen, eddig a halhoz (és tulajdonképpen mindenhez) fogyasztott mártást, a majonézt és összedobtam egy savankás íz világú különlegességet. A recept lisztet ír a mártás sűrítéséhez, de mivel én a szénhidrát minden fajtáját igyekeztem száműzni a receptből, kiváltottam egy kevésbé ismert/használt helyettesítővel (konjac liszt). A mártás főzése közben, azt kóstolgatva az első benyomásom az volt, hogy ez bizony a “fúj, de finom kategória”-ra hajaz. Számomra egy savanyú, önmagában majdnem, hogy fogyasztásra alkalmatlan mártást kaptam, de nem akartam bedobni a törölközőt és megkóstoltam a kreálmányomat.

Tálalás: halszelet a tányér egyik felére, a visszamaradt vajjal nyakon locsolva; a citrommártás egy kis tálkában, citromkarikával díszítve a tányér túloldalára helyezve; ezek mellé kis halomban került a könnyű kis dresszinggel készült madársaláta.

Ami ezután következett, az hideg zuhanyként hatott rám.

Egy falat halat és hozzá némi mártást a villámra helyezek, majd jön a kóstolás. A falat alig várja, hogy életre kelhessen. Az ízek valami fergetegesen illenek egymáshoz, egy íz robbanás megy végbe a szájban. A citrom egy különleges aromája is előugrik rejtekéből, amit egyébként nem biztos, hogy alapjáraton érzékelsz benne.

E mellet a kis balzsamos madársalátám már nem is rúghat labdába.
Persze nem szégyenítettem meg, elfogyasztottam őt is. 
Csak azt tudom ajánlani neked, ha szereted a halat és még nem próbáltad ki ezt a kombót, akkor ne hagyd ki.

Ha elkészíted, egészségedre!